B U D A P E S T I
fotókiállítás
INTERJÚ FAZEKAS KRISZTINÁVAL - MEGYEI NAPILAPOK, VALAMINT A VASÁRNAP REGGEL CÍMŰ HETILAP
FOTÓKIÁLLÍTÁS KÁRPÁT-MEDENCEI ÉS EURÓPAI KAPUINKRÓL
Néhány hete nyílt meg Budapesten Fazekas Krisztina Kívül tágasabb - belül végtelen című fotókiállítása a Nem Adom Fel kávézóban. A tárlat központi eleme nem más, mint a kapu: mint szimbólum, mint határvonal, és persze mint építészeti örökségünk egyik megtestesítője. A kiállításon látható képek tíz év alatt gyűltek össze, Krisztina Kárpát-medencei és európai útjai során örökítette meg őket.
Fazekas Krisztina kiállításon mutatta be a festővászonra nyomott, fordított hiperrealisztikus hatást keltő fotóit.
Milyen indíttatásból kezdett el épp kapukat fotózni?
Az indíttatás az utazás, a kultúra szeretete, amely már gyermekkoromban megfertőzött. A családdal ugyanis rengeteget jártunk erre-arra. Ez mind a mai napig tart. A kapuk fotósorozat mindemellett az épített örökséggel foglalkozó tématerületem egyik ágának számít, hisz a kapuk is ennek az örökségnek a szerves részei.
Volt olyan helyszín, amit kiemelne eddigi fotósélményei közül?
Összességében magát az élményt emelném ki, amelyet a megfotózott helyszínek váltanak ki. Mert benne vagyunk egy napi szintű pörgésben, amivel mindenki szembesül, Ön is, a kedves olvasó is, én is. Ezt a pörgést pedig visszük magunkkal az autónkba, a közlekedési eszközre, az otthonunkba. Viszont a "helyszínekre" való megérkezés minden alkalommal leszakít a napi pörgés okozta stresszről, egyszerűen eltűnik a "holnap mi mindent kell majd csinálnom?", meg a "tegnap mi minden nem fért bele a napomba!" érzése. Ott csak a jelen van. A helyszín, a jelenbe való megérkezés, az élményérzés megélése is valamiféle küszöb átlépése. Mindenkinek megvan a saját helyszíne, a saját szimbolikus, vagy kézzelfogható kapuja, ki ebben, ki abban, ki így, ki úgy találja meg, és adott esetben lép be rajta.
Mit szeretne kifejezni a most kiállított képekkel?
Egy kiállítás képeit mindig érdemes technikai szemszögből, és mondanivaló szempontjából vizsgálni. A kiállított képek technikailag két vonalon is megközelíthetők. Egyrészt a képeknek vagy egy fordított, úgynevezett hiperrealisztikus hatásuk. Míg a hiperrealizmus a festőművészek fotószerű festéséről szól, addig az itt kiállított képek a festővászonra nyomott fotók által hozzák létre ezt a hatást. A másik technikai vonal a sorrendiségre, a rendszerre való törekvés, tehát a kiállított kapuk mind-mind ugyanabból a szögből és ugyanabból a távolságból lettek megfotózva. Ezt a sorrendiséget, rendszert a kapuk formái és színei törik meg.
Mit képvisel az ön számára egy kapu, ami előtt megáll fényképezni?
A kapu nem csak építészeti szépség, hanem egyfajta szimbólum is. A jelenlegi kiállítás előtt Szabó Sipos Barnabás színésszel, festőművésszel találkoztunk, beszélgettünk sokat, és Barnabás szívéhez is közel álló mondanivalóval töltöttük meg a megnyitón a teret. A kapu lehet a kívül tágasabb tér és a belső végtelen tér demarkációs pontja, a kapu lehet teremtés, teremtődési pont, de lehet a Föld és az Univerzum, a Föld és az ég összekötő kapcsa is. Ezt a fajta művészi szemléletmódot adta át a művész úr a kiállítás megnyitásakor, és erre a gondolatmenetre kapcsolódott rá a megnyitón Búsulójuhász - Ég és Föld című szerzeményével.
Milyen más fotográfusi munkái voltak eddig?
Portréfotózok, termékfotóztam stúdióban, van egy honlapom, mely a Kárpát-medencei épített örökségeket mutatja be könnyedebb nyelvezettel, a vizualitásra fókuszálva, de vannak képeim építészettel, ingatlanokkal foglalkozó magazinok hasábjain, otthonok és „A” kategóriás irodaházak falain is. Az eltelt tizenhárom év alatt sikerült belekóstolnom gyakorlatilag az összes fotóműfajba.
Mit jelent az ön számára a fényképezés? Kikapcsolódás, önmegvalósítás, szakma?
Ezt jelenti, pont ebben a sorrendben.
Balázs D. Attila - megyei napilapok, Vasárnap Reggel
Forrás: megyei napilapokban (pl. HEOL, FEOL, ZAOL, BAON, SONLINE, BAMA), valamint itt,