Fazekas Krisztina harmadik, a "kapuk" téma köré épült kiállítása a „Kívül tágasabb – belül végtelen” címet viseli. Azon felül, hogy a kapuk képi ismétlésével, és az ebben rejlő formapermutációs lehetőségek megjelenítésével Krisztina hangsúlyozza a funkcionalitásukban azonos, megjelenésükben és egyediségükben mégis beszédes sokszínűségüket, inspirációt kíván adni annak végiggondolásához, hogy a kapuk egyfajta demarkációs vonalat képeznek a kapuk mögötti láthatatlan és a kapuk előtti látható világ között. A kapuk nyitnak/zárnak a földi lét és az univerzum között. – Megfejtésre váró jelek.
A kiállításon látható fotók 10 év alatt gyűltek össze, melyeket Krisztina a kárpát-medencei és európai útjai során örökített meg.
A kiállításon látható fotók megvásárolhatóak, melyek otthoni és irodai környezetben is egyedi hatást kölcsönöznek a térnek. A megvásárolt képek után befolyt összeggel a Nem Adom Fel Alapítvány a fogyatékos és a hátrányos helyzetű embereket támogatja.
HELYSZÍNI RIPORT FAZEKAS KRISZTINA FOTÓKIÁLLÍTÁSÁRÓL - MAGYARIDOK.HU "HELYEK, AHOVA ÉRDEMES BENYITNI":
Fazekas Krisztina fotóművész kapusorozatából nyílt kiállítás a Nem Adom Fel kávézóban.
Fazekas Krisztina tíz évvel ezelőtt kezdte el a fotósorozatát, akkor nagyon sokat járta az országot, valamint a Kárpát-medencei és európai útjain fényképezte le a kapukat. Eredetileg az épített örökség érdekelte és érdekli most is, de egyre inkább felfigyelt a végtelenül változatos kapukra Budapest, Székesfehérvár, London, Málta vagy Kréta utcáin. Háromrészes kapusorozatának régebbi és legújabb fotóiból állították össze a Kívül tágasabb – belül végtelen című kiállítást.
Borvörös, mélykék, azúr és méregzöld, kopottasan szürke és sötét-arany árnyalatú kapuk láthatóak a kiállítási fotókon. Fotó: Mikó Evelin Fényfestés az épület homlokzatán.
A kapu olyannyira egyetemes jelkép, hogy szinte minden átmenetre vonatkoztatható. Egy kiállításnál ez azért is üdvös, mert mindenki arra asszociál róluk, amire épp akar, hiszen ezek két állapot, két világ közötti, az ismert és az ismeretlen vagy a fény és a sötétség közötti átmenetet is jelképezhetik. Fazekas Krisztina kapui pedig szinte arra ösztönöznek minket, hogy átlépjük őket, hogy átkerüljünk egy másik lélekállapotba. De van-e bátorságunk átlépni a határt?
Borvörös, mélykék, azúr és méregzöld, kopottasan szürke és sötét-arany árnyalatok váltakoznak a képeken. És nemcsak a kapuk színei ennyire változatosak, hanem a formák is, az egyszerűtől a legfinomabban kimunkált kapuig több stílus kerül egymás mellé, és mindegyik mással kecsegtet. Ám a sorozat a sokféleség ellenére is egységes marad az úgynevezett formapermutált hatás miatt: a fotóművész ugyanis mindig ugyanabból a szögből, ugyanabból a távolságból fotózta le a kapukat, ezáltal kialakult egy rendszer és sorrendiség a képekben, amit megtölt a kapunak a formája és a színe.
A képeknek szinte hiperrealisztikus hatásuk van. A hiperrealizmus mint kortárs művészeti irányzat arról szól, hogy a festők fényképszerűen festik meg a képeiket. Fazekas Krisztina fotóinak egy részét cseles módon festővászonra nyomtatta, ezáltal fordított hiperrealisztikus hatást kelt a fényképeivel, mert nehéz eldönteni, hogy fotót vagy éppen festményt nézegetünk.
A Nem Adom Fel kávézóban három óriás nyomtatott képet helyeztek el, ezek közül az egyik egy erdélyi kaput ábrázol, és van tizenhárom közepes méretű fénykép is. A múlt heti megnyitón ennél többet, ötvenöt kaput is kivetítettek, sőt a kávézó épületének falán fényfestéssel tették láthatóvá a sorozat fényképeit.
Fazekas Krisztina kérdésünkre azt is elárulta, hogy európai útjai során a déli országokban inkább nyitva találta a kapukat, máshol leginkább zárva voltak. A fotóművész azt is elmondta, hogy a sorozatban meg akarta mutatni a kapuk közötti kontrasztokat, ami néha nehéz feladatnak bizonyult, hiszen Magyarországon a legtöbb kapu vagy sötétbarna, vagy sötétzöld színű, vagy e két szín egyik árnyalatára van festve.
Ezek közül nagyon is elüt, így kissé kuriózummá válik a kiállítás meghívóján is szereplő nyolcadik kerületi vérpiros kapu, amely félig ki van tárva, belül pedig sötétség és homály látható, és ahogyan az egész sorozat, ez is egyszerre hívogató, ám veszélyes – ez utóbbi nem feltétlenül rossz értelemben.
A képek a helyszínen megvásárolhatók, mellyel a Nem Adom Fel Alapítvány a fogyatékos és a hátrányos helyzetű embereket támogatja.
PATAKI TAMÁS - MAGYARIDOK.HU
FORRÁS: https://magyaridok.hu/kultura/helyek-ahova-erdemes-benyitni-3541772/
INTERJÚ FAZEKAS KRISZTINÁVAL - FEHÉRVÁR MÉDIACENTRUM - FMC.HU "SZÉKESFEHÉRVÁRI KAPUKRÓL KÉSZÜLT KÉPEKKEL IS TÁMOGATJÁK A FOGYATÉKOS ÉS HÁTRÁNYOS HELYZETŰ EMBEREKET":
Fogyatékos és hátrányos helyzetű embereket támogat a „Kívül tágasabb – belül végtelen” című kiállítás, melyen több székesfehérvári kapu is látható. A tárlat megnyitását George Clooney magyar hangja, Szabó Sipos Barnabás vállalta magára.
Székesfehérváron, a Vörösmarty Társaság Kossuth utcai kiállítótermében láthatta először a közönség Fazekas Krisztina „Kapuk” című fotósorozatát még 2015-ben. A kiállítás - bővített változatban - most Budapesten, a „Nem adom fel” kávézóban várja az érdeklődőket.
A kiállításon bemutatott fotók megvásárolhatók, a befolyt összeget pedig a művésznő a „Nem Adom Fel Alapítvány”-nak ajánlotta fel, támogatva így a fogyatékos és a hátrányos helyzetű embereket. A tárlat teljes koncepcióját Fazekas Krisztina alkotta meg, viszont kiemelte, hogy ez az este nem jöhetett volna létre Köleséri Sándor, Szabó Sipos Barnabás, Búsulójuhász, Fazekas Krisztina testvére és testvére párjának odaadása nélkül.
Fazekas Krisztát az említett kávézó programszervezője, Köleséri Sándor kérte fel a kiállítás megrendezésére.
„Hatalmas megtiszteltetésnek éreztem Köleséri Sándor megkeresését.” – mondta Kriszta az fmc.hu-nak. – „Egyrészről azért, mert a kávézó nemes ügyet szolgál (fogyatékossággal élő és megváltozott munkaképességű embereknek ad munkalehetőséget), másrészt pedig egy olyan térben lehettünk a megnyitón, ahol nem kisebb nevek fordultak már meg a teljesség igénye nélkül, mint Böjte Csaba, Rudolf Péter, Nyári Krisztián, Till Attila, Dr. Erdő Péter.”
A kapu, mint szimbólum, rengeteg üzenetet rejt, a kapuk megfejtésre váró jelek. A kapu lehet a „kívül tágasabb tér” és a „belső végtelen tér” (a kiállítás címe ezért lett: „Kívül tágasabb – belül végtelen”) demarkációs pontja, lehet teremtés/teremtődési pont, de lehet a Föld és az Univerzum, a Föld és az ég összekötő kapcsa is. Erről beszélgetett sokat Kriszta és Szabó Sipos Barnabás, és ezt a fajta művészi szemléletmódot adta át Szabó Sipos Barnabás a kiállítás megnyitásakor, és erre a gondolatmenetre kapcsolódott rá a megnyitón Búsulójuhász dalszerző és előadó az „Ég és Föld” című szerzeményével.
Ahogy említettük, Kriszta nem csak a megnyitó folyamatát, hanem az egész estét igyekezett koncepcionálisan felépíteni: a megnyitóra érkezők a bejáratnál kapu idézetekkel ellátott szerencsesütit vehettek magukhoz. Ezzel Kriszta arra törekedett, hogy megnyissa az elmét, egyfajta „aha” élménnyel szerette volna megajándékozni a látogatókat, hiszen a kapu azon felül, hogy építészeti esztétikum, tele van szimbolikus jelentéstartalommal is.
A megnyitót követő oldott légkörű baráti beszélgetések után pedig mindenki kapott távozáskor még egy utolsó impressziót a „belső, végtelen” térből (kávézóból) való kilépést követően, a megfotózott kapuk épületre történő fényfestésén keresztül.
A fotóművész tíz éven keresztül készítette a kiállítás anyagát. A tárlaton több székesfehérvári kaput is láthatunk. A fotókat egyrészt festővászonra nyomtatták - ezáltal egyfajta fordított hiperrealisztikus hatása lett a képeknek -, másrészről végig törekedett az alkotó a formapermutációra. A rendszeresség, sorrendiség hatását úgy igyekezett elérni, hogy mindig ugyanabból a távolságból és szögből fotózta meg a kapukat. Ezt a sorrendiséget, rendszerességet maguk a kapuk törik meg, hisz minden kapu más és más formavilágú és színű.
Kriszta egyébként az elmúlt évek alatt szinte az összes fotóműfajba belekóstolt. Termékfotózott stúdióban (pl. a Tiszacipőnek 3 évig), portréfotózott, és van egy honlapja is, a www.errearra.org, mely a kárpát-medencei épített örökségeket kommunikálja vizuálisan. A mostani kapuk kiállítás ezzel a területtel hozható leginkább rokonságba.
Krisztától mi is többször kaptunk fényképeket cikkek illusztrálásához (gondoljunk például a levenduláról szóló cikkre, s fotói népszerűségét az is bizonyítja, hogy két éve indított site-ja már 998 000 oldalletöltésnél tart.
Kastélyokról/várakról szóló fotósorozatában – többek között - megtalálhatjuk Székesfehérvár egyik nevezetességét a Bory-várat, Fejér-megyéből a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyt, az iszkaszentgyörgyi Amadé-Pappenheim-Bajzáth kastélyt, valamint a Nádasdy-kastélyt is. Rovatot készített a Velencei-tó körüli nevezetességekről, ellátogatott a környék temetőinek elhanyagolt sírköveihez, és még a fáknak is külön figyelmet szentelt.
Járja az országot, Fejér megyét, hogy bemutassa azt a szépséget, amely mellett néha úgy megyünk el nap mint nap, hogy észre sem vesszük. – Tervei szerint hamarosan ismét kiállítást rendez városunkban, melyről szerkesztőségünk sem fog hiányozni!
A „Kívül tágasabb – belül végtelen” című kiállítás megnyitásáról készült egy kisfilm is:
TEMESVÁRI MÁRTA - FEHÉRVÁR MÉDIACENTRUM
A kisfilmet Szirmai Norbert készítette
INTERJÚ FAZEKAS KRISZTINÁVAL - VASÁRNAP REGGEL CÍMŰ HETILAP "FOTÓKIÁLLÍTÁS KÁRPÁT-MEDENCEI ÉS EURÓPAI KAPUINKRÓL":
Néhány hete nyílt meg Budapesten Fazekas Krisztina Kívül tágasabb - belül végtelen című fotókiállítása a Nem Adom Fel kávézóban. A tárlat központi eleme nem más, mint a kapu: mint szimbólum, mint határvonal, és persze mint építészeti örökségünk egyik megtestesítője. A kiállításon látható képek tíz év alatt gyűltek össze, Krisztina Kárpát-medencei és európai útjai során örökítette meg őket.
Milyen indíttatásból kezdett el épp kapukat fotózni?
- Az indíttatás az utazás, a kultúra szeretete, mely gyermekkoromban megfertőzött. A családdal ugyanis rengeteget jártunk erre-arra. Ez mind a mai napig tart. A kapuk fotósorozat mindemellett az épített örökséggel foglalkozó tématerületem egyik ágának számít, hisz a kapuk is ennek az örökségnek a szerves részei. A kapu az épített örökség szerves része. A kapuk továbbá demarkációs vonalat képeznek a kapuk mögötti láthatatlan világ, és kapuk előtti látható tér között. A kapuk mögötti láthatatlan világ elindít egy képzeletfoszlányt, mely fotózás pillanatában kicsúcsosodik: vajon adott kapuk mögött milyen élet, milyen otthon, milyen íz, milyen izgalom rejtőzhetett anno, és rejtőzik most? Ezen gondolatokat kiváltó, sztenderd színektől (barna, zöld) elütő, épített örökségbe burkolózó kapukat fotózom meg, immár 10 éve, legyenek azok Magyarországon, a Kárpát-medencében, vagy Európában.
- Volt olyan helyszín, amit kiemelne eddigi fotósélményei közül?
- Összességében magát az élményt emelném ki, amelyet a megfotózott helyszínek váltanak ki. Mert benne vagyunk egy napi szintű pörgésben, amivel mindenki szembesül, Ön is, a kedves olvasó is, én is. Ezt a pörgést pedig visszük magunkkal az autónkba, a közlekedési eszközre, az otthonunkba. Viszont a "helyszínekre" való megérkezés minden alkalommal leszakít a napi pörgés okozta stresszről, egyszerűen eltűnik a "holnap mi mindent kell majd csinálni", meg a "tegnap mi minden nem fért bele a napomba érzés." Ott csak a jelen van. A helyszín, a jelenbe való megérkezés, az élményérzés megélése is valamiféle küszöb átlépése. Mindenkinek megvan a saját helyszíne, a saját szimbolikus, vagy kézzelfogható kapuja, ki ebben, ki abban, ki így, ki úgy találja meg, és adott esetben lép be rajta.
- Mit szeretne kifejezni a most kiállított képekkel?
- Egy kiállítás képeit mindig érdemes a képeket technikai szemszögből, és mondanivaló szempontjából vizsgálni. A kiállított képek technikailag két vonalon is megközelíthetők. Egyrészt a képeknek vagy egy fordított hiperrealisztikus hatásuk. Míg a hiperrealizmus, mint kortárs műfaj a festőművészek fotószerű festéséről szól, addig az itt kiállított képek a festővászonra nyomott fotók által hozzák létre a fordított hiperrealisztikus hatást. A másik technikai vonal a formapermutációra, a sorrendiségre, a rendszerre való törekvés, tehát a kiállított 3 óriás, 13 normál, valamint a megnyitón levetített 55 kapu mind-mind ugyanabból a szögből és ugyanabból a távolságból lett megfotózva. Ezt a sorrendiséget, rendszert a kapuk formái és színei törik meg.
- Mit képvisel az ön számára egy kapu, ami előtt megáll fényképezni?
- A kapu nem csak építészeti szépség, hanem egyfajta szimbólum is. A jelenlegi kiállítás előtt Szabó Sipos Barnabás színésszel, fotóművésszel találkoztunk, beszélgettünk sokat, és Barnabás szívéhez is közel álló mondanivalóval töltöttük meg a megnyitón a teret. A kapu lehet a „kívül tágasabb tér” és a „belső végtelen tér” demarkációs pontja, a kapu lehet teremtés, teremtődési pont, de lehet a Föld és az Univerzum, a Föld és az ég összekötő kapcsa is. Ezt a fajta művészi szemléletmódot adta át a művész úr a kiállítás megnyitásakor, és erre a gondolatmenetre kapcsolódott rá a megnyitón Búsulójuhász - Ég és Föld című szerzeményével.
- Milyen más fotográfusi munkái voltak eddig?
- Portréfotózok, termékfotóztam stúdióban, van egy honlapom, mely a Kárpát-medencei épített örökségeket mutatja be könnyedebb nyelvezettel, a vizualitásra fókuszálva, de vannak képeim építészettel, ingatlanokkal foglalkozó magazinok hasábjain, otthonok és „A” kategóriás irodaházak falain is. Az eltelt 13 év alatt sikerült belekóstolnom gyakorlatilag az összes fotóműfajba.
- Mit jelent az ön számára a fényképezés? Kikapcsolódás, önmegvalósítás, szakma?
- Ezt jelenti, pont ebben a sorrendben.
BALÁZS D. ATTILA - VASÁRNAP REGGEL
FORRÁS: VASÁRNAP REGGEL - 2018. 10. 14.
Fazekas Krisztina kiállításon mutatta be a festővászonra nyomott, fordított hiperrealisztikus hatást keltő fotóit. Fotó: Köleséri Sándor.